2003-ban diplomáztam az akkor még Iparművészeti Egyetem, ma MOME, ipari formatervező szakán. Aranyművesi múltam ellenére akkor még nem sejtettem, hogy, hamarosan újra ékszerekkel kezdek foglakozni, de végül a Parti Ékszer tervezőjeként dolgoztam 4 évig, mely idő elég volt arra, hogy visszazökkenjek egy másik léptékbe, és ugyanakkor új technológiával ismerkedhessek meg, mely egész tervezői gondolkodásomra nagy hatást gyakorolt. Így történt, hogy a számítógépes modellezés és gyártásból fakadó formai lehetőségek kutatása Moholy ösztöndíjam első évének témájává vált.

Érdeklődési köröm magában foglalja az élet nagy kérdéseire adandó válaszok keresését, így az ösztöndíj második éve a technikai lehetőségek után az ékszer, bensőségesebb, spirituálisabb vetületére fókuszált, csodálatos szimbiózist alkotva szakmai- és magánéletem között, egyfajta teljesség, egység megélését hozva el.

Míg az ösztöndíjak a tervezés egy-egy részét, szeletét ragadták meg, a következő gondolati lépés – a tervezésben rejlő lehetőségek számbavétele – doktori iskolám kutatási témájává lett. A formaalkotás lehetséges szervezőerőinek, szellemi, bionikai, és technológiai megközelítéséről írott dolgozataim tovább árnyalták tervezői gondolkodásomat.

A szellemi kutakodások mellet a gyakorlati életben, Indiában is kipróbálhattam magam, egy hónapig Mumbaiban a Sunjewels-nél terveztem belföldre és Európába szánt ékszereket egyaránt. Saját tervezésű ékszereimmel rendszeresen részt vettem a Sterling galéria kiállításain, megjelenek az Iparművészeti Múzeum vásárain.

Egy ékszer végtelenül komplex tárgy tud lenni, és ugyanakkor nagyon egyszerű is. A technikai lehetőségek lehetnek korlátok és inspirációk egyaránt. Ezen ismérvek tisztázása egy tudatosabb tervezői hozzáállás alapja. Amitől viszont megismeréssé válhat egy alkotói folyamat, az inspiráció követése, az előre el nem gondolható részletek kibontása, a rátalálás élménye…